ÉLETMÓD ALAPOK - 5 PERC OLVASÁS
Először az életmódunk betegszik meg és csak azután a testünk
Az a legtöbb ember számára ma már nem kérdés, hogy életmódunk befolyásolja egészségünket. De sajnos ez negatív értelemben is igaz. Hogy ugyanakkor az egészség és az életmód kérdése többnyire nem merül fel addig, amíg egy betegség meg nem jelenik. Aki hasonló cikk olvasására szánja idejét, abban szerencsére mozog ez a téma. De a legtöbb embernek “nincs se ideje, se kedve” ezzel foglalkozni.
Egészségünk szempontjából a legnagyobb probléma, hogy nem beszélünk róla. Nincs is rá sok szavunk. “Egészséges vagyok”, “jól vagyok”, “minden rendben, minden oké” - ezekkel nagyjából ki is fújt, amit erről a témáról mondani szoktunk. Ha egyáltalán felmerül, például a gyakran közhelyként bedobott: “Hogy vagy?” - kérdésre. Ezen kívül, sajnálatos módon csak a tüsszentéskor és a koccintáskor hangzik el az “Egészségedre!” kifejezés. Betegségeinkre viszont ezernyi szavunk van. Sőt külön tudománya is létrejött, talán már hallottál róla. Bár eredetileg az egészség fenntartása volt a célja, mára inkább a betegségek diagnosztizálása és a belőlük való kigyógyítás lett a fő tevékenysége. Úgy hívják orvostudomány. Az orvoslás alapvetően a kialakult betegségek kezelésének tudomány.
Ritkán megyünk orvoshoz egészségesen. “Doktor Úr, semmi bajom, mit tanácsol?!” Ez talán a legritkábban elhangzó mondat egy orvosi rendelőben. Holott talán a leggyakoribb kellene legyen.
Betegségeink, kisebb testi-lelki bajaink megjelenhetnek hirtelen is és lehetnek rövid lefolyásúak, akut-ak. De a komolyabb bajok általában lassan alakulnak ki. És még ha sikerül is kezelni őket, végül egyik-másik végzetes következménnyel jár. Ha valaki nem tudná - sajnálom, hogy e cikkből kell megtudja - de az életnek egy idő után végeszakad, ezt úgy hívják halál. A halál oka pedig az esetek több, mint 90%-ában egy hosszan tartó, krónikus betegség. Kezdetben nem is észlelünk tünetet, vagy ha azok enyhék, megszokjuk jelenlétüket. Évek telhetnek el így. És fel sem tűnik többnyire, hogy a kiváltó ok egyik életmódbeli elhajlásunk. Mivel az emberi test döbbenetesen kifinomult rendszere képes ellensúlyozni mindazt a hülyeséget, amit ellene teszünk, ezért évekig vívhat harcot, anélkül hogy tudnánk róla - értünk. Például a káros szenvedélybetegségek okozta, amúgy szörnyű hatásokkal, a többlet zsírral, a mozgásszegény életmódból fakadó problémákkal, a tartós stressz következményeivel, stb.
Szervezetünknek van egy zseniális rendszere, amivel folyamatosan monitorozza saját állapotát és agyunk, illetve mirigyeink révén folyamatosan a harmónikus állapotból való kimozdulások esetén egy ellentétes hatást indít el, hogy visszatérítsen minket az egyensúlyi állapotba. Egészségünk tehát egy dinamikus egyensúly. Nem magától jön létre, több milliárd sejtünk dolgozik ezért - még egyszer - anélkül, hogy tudnánk róla.
Ez a “nem tudunk róla”, ez ugyanakkor a legnagyobb gyengéje is. Mintha csak legalább ketten laknánk magunkban: a testünk és a tudatunk. És a test a tudat segítsége nélkül is mindent megtesz az egészségért. Még ha tudatos életünkben ennek folyton ellenére is teszünk. Ez okozza sokszor a vesztét is, mert így nem tűnik fel könnyen, hogy mi magunk tettünk a kóros állapotok kialakulásáért. Hogy a betegség, nem véletlenül történik, hanem életmódunk magától adódó következménye. Ráadásul még asszisztálunk is ehhez a folyamathoz azzal, hogy ha egy kisebb jelző tünet megjelenik, mondjuk fejfájás, hasmenés, émelygés, megfázás, kimerültség, túlsúly képében, akkor azt valamilyen fájdalomcsillapítóval, serkentővel elnyomjuk.
Sajnos ennek a fajta szemléletnek és belőle fakadó életvitelnek van egy súlyos következménye, hogy egyszer végeszakad. Ahhoz, hogy az odaáig tartó időszak minél kevésbé legyen betegségekkel és fájdalmakkal teli, hogy a szomorú vég minél később következzen be azért sokat tehetünk.
Nem ritka eset, amikor az idős néni vagy bácsi fél óráig sorolja a betegségeit az életmódtanácsadónál, majd megkérdezi, mit tehetnék: “Tessék jönni 20 évvel hamarabb!” Amikor egy betegség orvosi szempontból kialakul, akkor már többnyire csak orvosi módszerekkel lehet erőfeszítés nélkül gyógyulni. A természetgyógyászat jóval hamarabbra teszi a betegség kezdetét, az első tünetekhez. Először az életmódunk betegszik meg, a test csak később követi. Az életmódunkat kell tehát javítani. És nem a betegséget kell gyógyítani, hanem az egészséget megtartani. Óriási különbség! Ezért a legfontosabb és nem egyszerű lépés, amit érdemes megtennünk életünk minőségének javítására és megőrzésére, hogy már akkor is foglalkozunk egészségünkkel, amikor még nincs baj. Ennek pedig a legjobb módja, hogy megismerjük az egészséges életmód elveit és rajtuk keresztül rendszeresen felülvizsgáljuk életvitelünket, hogy hol vannak azok az elhajlások, amelyek, egyszer majd, mint betegségek jelenhetnek meg. A motivációt pedig ehhez az életen át tartó kutatáshoz és önfejlesztéshez az adhatja, ha szembe merünk nézni a betegségekkel, mint jelenségekkel. Mert az ember önmagától a rossz elfelejtésére hajlik. Ha pozitív céllal tesszük, jó, ha felidézzük egykori rossz tapasztalatainkat és meghallgatjuk embertársaink saját történeteit is betegségeikről, hogy ezekből erőt merítsünk. Az egészséges életmód követése pedig, ha életünk természetes részévé válik - a közhiedelemmel ellentétben - nem lemondás, önsanyargatás - hanem, mivel ez testünknek a természetes, épphogy az egyik legnagyobb élvezetté válhat. Ezáltal az egészség élménye, nem csak beteg állapotainkban való sóvárgó vágy lesz: “bárcsak meggyógyulnék már”, hanem egy folyamatosan és tudatosan megélt örömmé lehet.
